Ez a vadonatúj Andra napi film olyan jó, hogy megérdemli az Oscar-díjat: 5 csillagból 5

Bemutatás megbocsátás az igazán kemény. Olyan, mintha hagyná a rosszfiút nulla következményekkel szabadon menteni, miközben elakad a fájdalomhoz, amelyet okozott ... ami őszintén szar. De ugyanakkor, hogy a megbocsátás hiánya eláraszthat és pusztíthat a mentális egészség - és senki sem kap többet, mint a kortárs festő Titus Kaphar .

Ragyogó rendezői debütálásában Bocsánat kiállítása (Jelenleg a színházakban) Kaphar inspirálja személyes küzdelmeit, és Tarrell (André Holland) történetét meséli el egy rendkívül tehetséges fiatal festő, gyönyörű családdal és ígéretes jövővel. Mindazonáltal meglepő látogatás az övétől elidegenedett apa Kihúzza az egyensúlyt, és arra kényszeríti őt, hogy megbirkózzon egy sötét múltra, amely továbbra is kísérti őt.

A történetmesélés kiváló, a kiemelt grafika fantasztikus és az előadások szilárdak, de leginkább Kaphar nyers és őszinte ábrázolása volt lenyűgözve családi rendellenesség gyász és trauma. Olvassa tovább, hogy megtudja, miért érdemel ez a ragyogó film az akadémiától.

1. Elgondoltan feltárja a generációs traumát

Alig néhány héttel ezelőtt, miközben csatlakozott egy sajtó rendezvényhez a filmjéhez Soha ne engedje el Hallottam, hogy Halle Berry ezeket a szavakat mondja: „Öntünk néhány cuccot, majd más dolgokat öntünk. Nagyon sok kiömlés van, és egész életemben arra törekedtem, hogy foglalkozzam ezekkel a kiömlésekkel. Ezek voltak azok a szavak, amelyekre eszembe jutott, amikor egy különösen lenyűgöző jelenetet néztem, ahol Tarrell felveszi apját, La'ron (John Earl Jelks), akik véletlenül tükrözik apja bántalmazó viselkedését. Ebben az esetben pontosabbnak érzi magát, ha La'ron „kiömlését” lavinává hívja, mert apja mérgező viselkedését emulálta - mindegyik arra, hogy fia tanítsa a gerincét és az erős munka etikát. De ez a megközelítés visszahúzódik, mert az általa létrehozott mélyen zavart művész, akit a múltja kísért.

A film során Tarrell az apja iránti neheztelés és harag érzéseivel küzd, és időnként éreztem ezeket az érzelmeket vele együtt - különösen miután láttam ezeket a szívszorító visszajelzéseket. De amit leginkább szerettem, az az volt, hogy Kaphar felfedte a bonyolult és rendetlen folyamatot, hogy megpróbálja megtörni ezt a mérgező ciklust. Tarrell eltökélt szándéka, hogy ne kövesse apja lépéseit, és bebizonyosodott, hogy beteg gondozó és együttérző apja a kisfiának. Ugyanakkor rájön, hogy ez egyszerűen megváltoztatja az övét szülői technikák azn't enough.

2. Ez arra készteti a nézőket, hogy vizsgálják meg saját gyógyító útjukat

Ezt a filmet kihívást jelentett, hogy nézzen, de szükségesnek érezte magát, mert egy kicsit láttam magamat Tarrellben. Az emberek megbocsátása és az egészséges kapcsolatok ápolásának megpróbálása velük az így kemény. Különösen akkor, ha felelősek a traumáért. Tehát azt gondolom, hogy más nézők milliói fognak kapcsolatba lépni, amikor Tarrell szörnyű emlékeket nyit meg, amelyek a gondolataiban bérelnek, és biztos vagyok benne, hogy sokan megértik a kellemetlenségét és a kínosságot, amikor szembesül azzal az emberrel, akinek küzd, hogy megbocsátjon. De azt kell mondanom, hogy hihetetlenül inspiráló látni, hogy Tarrell tiszteletben tartja anyja kérését, és legalábbis megpróbál hogy békét szerezzenek. Emlékeztetőül szolgál, hogy a megbocsátás, bár nehéz a gyógyító út során, nehéz.

3. A művészet erejére szól

Ez a film a legszebb műalkotások közül néhányat tartalmaz, de a legérdekesebbnek tartom, hogy mindannyian Tarrell bajba jutott múltja ihlette. Hihetetlen az a tény, hogy annyi szépséget vesz ki életének legsötétebb pillanataitól, és egyértelmű, hogy a létrehozásuknak terápiás hatása van. Például gyorsan elindul a művészeti stúdiójába, és új darabokon dolgozik, amikor nem tud aludni vagy megtisztítani a fejét.

A film mégis elismeri, hogy a művészet létrehozása míg a mentális egészségünkre csodákat hozhat, ez nem feltétlenül gyógyító. Tarrell olyan ritmust alakít ki, hogy bonyolult érzelmeit munkájába irányítja, de káosz alakul ki, amikor elidegenedett apja visszatér, mert még mindig megoldatlan feszültség és keserűség van. Ahogy Aisha annyira ékesszólóan mondja: „Néhány dolgot nem lehet kidolgozni a vászonon”.

4. Az előadások fenomenálisak

Az Andra Day az abszolút kedvencem, tehát élvezet volt, amikor láttam, hogy Tarrell felesége játszik ( és Hallja, hogy énekel!). Kémiája Hollandiával

Holland határozottan itt van az elemében, mivel csak egy megjelenéssel vagy kis gesztussal elsajátította a beszédkötetek művészetét. És a képernyőn megjelenő kapcsolata Jelks-szel annyira hitelesnek érzi magát-Tarrell szemében a haragtól, amikor apja felé nézi La'ron kétségbeesett kísérleteit. Közös jeleneteik messze a legmeggyőzőbbek és érzelmesebbek, de az egész szereplő egyszerűen fantasztikus.

Purewow besorolás: 5 csillagból 5

Bocsánat kiállítása az a masterpiece that features stellar performances és brilliantly tackles the complicated process of healing from generational trauma. The moving tale will tug at heartstrings és challenge viewers to examine their own traumatic experiences.

A Purewow szórakoztató besorolási rendszerének teljes bontásához kattintson itt .

További szórakoztató híreket küldjön a beérkező beérkezett mappába, feliratkozással itt .